Ceglédbercel
Petőfi Sándor 1847 februárjában vetette papírra ezeket a sorokat:
„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.”
Egy évvel később 1848 márciusában a nemzet egy újabb, egekbe nyúló kősziklát emelt.
172 év telt el a történelmi esemény óta.
Azóta, mi magyarok – éljünk bárhol is a világban - minden év március idusán összegyűlünk, a költő szavaival élve áttekintünk a „múltnak tengerén” és szemünkkel azt a bizonyos kősziklát keressük.
Nemzeti színű kokárdát tűzünk a szívünk fölé, gyermekeink kezébe apró zászlócskát adunk, kimegyünk az emlékezés terére, és megpróbáljuk megfejteni a titkot.
1848 kősziklájának titkát.
A titkot saját lelkünkben keressük, mert tudom, hogy sokan és sokfélék vagyunk, e nagy titok mélyén mindannyian mást és mást sejtünk.
Talán így lesz közös emlékezetünkben 1848
- kinek a forradalom
- kinek a szabadságharc ünnepe
- kinek a lánglelkű Petőfi
- kinek Arany vagy éppen Jókai
- kinek a mérsékelt Széchenyi
- kinek a harcos Kossuth
- Valakinek a Nemzeti Dal, míg másoknak a 12 pont.
Számomra 1848 márciusa a reményt, az új utakat kereső, bátor közösség alkotóerejének beteljesedését jelenti.
A forradalom és a szabadságharc eseményei alig másfél esztendőt ölelnek fel, de a 48-as bátrak nagy utat jártak be addig, míg annak az égbe magasodó kősziklának a csúcsára kitűzték a szabadság lobogóját.
A magyar történelem egyik legizgalmasabb korszaka volt ez, amely reformkor néven került be a történelemkönyvekbe.
A zsarnokság láncai alól szabadulni vágyó közösség kiteljesedésének időszaka.
Az idegen hatalom befolyása ellen a nemzet nem karddal és vérrel akart megküzdeni, hanem az ország és a lelkek felemelésével.
Forradalmáraink a 12 pont kinyomtatásakor a lap tetejére ezt írták:
„Legyen béke, szabadság, egyetértés!”
De mit is ünneplünk március 15-én?
Ezen a napon a szabadságharc kezdetét ünnepeljük, mely jelképpé vált életünkben.
Újkori történelmünk meghatározó eseményét, a nemzeti identitás alapkövének letételét. Erre az ünnepre büszke minden magyar.
Méltán is lehetünk büszkék, hiszen 1848. március 15-én példaértékűen cselekedtek a márciusi ifjak, mikor szabadságunkért szembeszálltak az elnyomó hatalommal.
Azon az esős délelőttön megszületett valami, egy olyan erő, mely megrengette az akkori Pest utcáit.
A szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki. A polgári forradalmat az emberek összefogása vívta ki.
Az összefogás akaratukat összekovácsolta, erejüket megsokszorozta, mert tudták, hogy nagy dologra lesznek képesek. Ennek az összefogásnak eget rengető ereje volt.
Azokra emlékezünk e napon, kik felismerték az egységben rejlő erőt. Tetteikben a végsőkig bízva, elszántan, reménnyel telve cselekedtek.
Legyünk hát büszkék azokra a magyarokra, akik kinyilvánították akaratukat 1848-ban, s EGY EMBERKÉNT álltak a szabadság elnyeréséért az elnyomással szemben.
Fontos, hogy eme elismerő tiszteletet továbbadjuk a felnövekvő nemzedéknek. Széchényi gondolatai erősítenek meg bennünket:
„Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő.”
A nemzet összetartozásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi, és érzelmi erőforrásunk.
Ha a jelent a múltból fakadó tudással éljük, nem kell félnünk a jövőtől!
A szabadság csak lehetőség, sőt nem örökkévaló, nap-nap után újra, meg újra meg kell küzdeni érte.
Kívánom, hogy ez a küzdelem sikert hozzon mindannyiunknak!
2020. március 13.
Török József
polgármester